Nagyon szeretném megköszönni, hogy szavaztatok a blogra! Ezért is akartam, még ma befejezni a részt. :)
Ma elindult még egy szavazás, ahol versenyben vagyok a bloggal, így szeretnélek ismét megkérni benneteket, hogy klikkeljetek a blogra. Itt lenne az egyik link [katt] és a másik [katt]. Nagyon hálás vagyok nektek ezért!
A fejezetről. Mondhatni az első felét már olvashattátok, de itt lenne teljes egészében. Bár szerintem a lényeg pont azon a részen van, amit előzetesként hoztam, de majd ti eldöntitek ezt :)
Köszönöm a 20 rendszeres olvasót! Na meg a pipákat és a kommenteket is! Nagyon örülök nekik.
Jó olvasást!
Hanna
6. fejezet
Ajánlott zene: [katt] |
-
Tudom,
hogy nagyon mérges vagy kicsim, de kérlek, engedj be! – sejthettem volna, hogy
hiába mondtam anyának, hogy ne engedje be, ő akkor is megteszi. Bezzeg, ha
apának mondom, ő tuti kitalált volna valamit, amiért nem tudunk beszélni! –
Hanna, légy szíves, nyisd ki az ajtót! – nem akarom kinyitni! Nem akarom újra
hallani, hogy itt fog hagyni… el fog hagyni! Elég volt egyszer is szembesülni
ezzel a ténnyel… végül csak az ajtóhoz sétálok és elfordítom a kulcsot.
Óvatosan nyit be és szeretnék neki hátat fordítani, de képtelen vagyok ezt
megtenni. – Szia.
-
Hallgatlak!
– nem akarom, hogy elmenjen, de el fog, bármit teszek vagy mondok. Így pedig
minél előbb túl akarok esni ezen a beszélgetésen, és megpróbálni a lehetetlent…
elfelejteni az elmúlt éveket és azt, hogy iszonyatosan szeretem.
-
Gyere,
mutatni akarok valamit – meg sem várja, hogy mondjak valamit, csak megfogja a
kezem, majd elkezd lefelé húzni. Anya csak mosolyogva figyel minket, miközben
felém tartja a táskám, amit el is veszek tőle.
Szerencsére azt megvárja, míg felveszem a
kabátom és a csizmám, de utána ismét a kezem után kap, majd kihúz a hideg
levegőre. Szeretném tudni, hogy hová megyünk, mégsem szólalok meg. Nem kellene,
de haragszom rá. Hetek óta tudta, hogy el kell majd mennie, de ezt csak most
közölte velem. Valószínűleg ugyanígy reagáltam volna korábban, mégis jobban
esett volna, ha már akkor elmondja, mikor megtudta az egészet.
Szorosan fogja az ujjaimat, miközben magabiztosan halad az utcán. Ő is tisztában van azzal, hogy akármit akar most mutatni, ugyanúgy haragudni fogok rá. Nem helyes, de ismer, hogy milyen vagyok.
Meglepve ismerem fel a környéket, ahol járunk… valamiért nem számítottam arra, hogy hozzá jövünk. Az elmúlt egy évben szinte nem volt olyan nap, amikor ne lettem volna a lakásán, azt meg nem hiszem, hogy tegnap óta történt volna valami változás.
Szótlanul sétálunk felfelé a lépcsőházban, de így is tudom, hogy izgul. Hülyén hangzik ez, főleg, hogy egy lassan huszonegy éves férfiről gondolom ezt, de érzem, hogy igazam van.
Kinyitja a bejárati ajtót, majd maga elé enged, ahogyan mindig szokta. Sóhajtva bújok ki a kabátomból és veszem le a csizmám.
Egyenesen a nappaliba megyek, és az ablak előtt állok meg, nem is foglalkozva vele. Érzem, hogy engem figyel és arra vár, hogy felé forduljak, de én csak kifelé bámulok. Újra hullani kezd a hó, miközben várom, hogy megszólaljon és elmondja, amit szeretne. Ehelyett csak a zongora billentyűinek a dallamát hallom meg, amire már végképp nem számítottam.
Imádom, amikor zongorázik és énekel. Lehunyva szemeim, tovább hallgatom az ismeretlen dallamot, majd a szintén ismeretlen sorokat.
Szorosan fogja az ujjaimat, miközben magabiztosan halad az utcán. Ő is tisztában van azzal, hogy akármit akar most mutatni, ugyanúgy haragudni fogok rá. Nem helyes, de ismer, hogy milyen vagyok.
Meglepve ismerem fel a környéket, ahol járunk… valamiért nem számítottam arra, hogy hozzá jövünk. Az elmúlt egy évben szinte nem volt olyan nap, amikor ne lettem volna a lakásán, azt meg nem hiszem, hogy tegnap óta történt volna valami változás.
Szótlanul sétálunk felfelé a lépcsőházban, de így is tudom, hogy izgul. Hülyén hangzik ez, főleg, hogy egy lassan huszonegy éves férfiről gondolom ezt, de érzem, hogy igazam van.
Kinyitja a bejárati ajtót, majd maga elé enged, ahogyan mindig szokta. Sóhajtva bújok ki a kabátomból és veszem le a csizmám.
Egyenesen a nappaliba megyek, és az ablak előtt állok meg, nem is foglalkozva vele. Érzem, hogy engem figyel és arra vár, hogy felé forduljak, de én csak kifelé bámulok. Újra hullani kezd a hó, miközben várom, hogy megszólaljon és elmondja, amit szeretne. Ehelyett csak a zongora billentyűinek a dallamát hallom meg, amire már végképp nem számítottam.
Imádom, amikor zongorázik és énekel. Lehunyva szemeim, tovább hallgatom az ismeretlen dallamot, majd a szintén ismeretlen sorokat.
Your secrets give me
that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.
I want you to notice
you’re always in my heart.
You make me glad if you
stay here tonight
Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.
Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.
Your eyes so you crying
it’s been so long now.
Now I just want you to
stay here tonight
Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.
Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.
I want you to notice
you’re always in my heart.
You make me glad if you
stay here tonight
Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.
Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.
Your eyes so you crying
it’s been so long now.
Now I just want you to
stay here tonight
Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.
Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.
-
Mikor
írtad? – töröm meg a csendet, miközben mögém sétál. Pillanatok múlva már érzem
is, hogy átölel, amire csak megborzongok. Nagyon hiányozni fog!
-
Azután,
hogy megkaptam a lemez szerződést. Tudtam, hogy így fogsz reagálni – ha maga a
dal nem lett volna elég ahhoz, hogy elérzékenyüljek, a tudtad, hogy nekem írta,
mindenképp eléri ezt a hatást.
-
Nem
akarom, hogy elmenj! – fordulok meg, majd temetem arcom mellkasába. Egészen
idáig tudtam visszatartani a könnyeim, amik most felsőjét áztatják el. Csak
szorosan magához ölel, amitől biztonságban érzem magam, miközben halkan mormol
a fülembe.
-
Bármi
történjen, én mindig szeretni foglak Hanna…
***
A
visszaemlékezésből a térdeimre simuló kezek rántanak ki. Fogalmam sincs, hogy
ki lehet az, de még pillanatokig lehunyva tartom tekintetem, miközben
lecsendülnek az utolsó taktusok is még mindig magam előtt látva a múltat,
ahogyan szorosan fogja az arcom, majd megcsókol…
-
Hanna – ennyire eltelt volna az idő, hogy már
Conornak itt kell lennie?! Óvatosan veszi le fejhallgatómat, mire lassan
felnyitom a szemeimet. Pillanatokra elveszek a kék szemekben, miközben újra
felcsendül a zongora lágy dallama. A reakciójából ítélve, könnyes a tekintetem…
ennek ellenére, csak elmosolyodik, és nem kérdez semmit, amiért hálás vagyok. –
Hoztam neked egy kis meglepetést – értetlenül nézek rá, hiszen nem ismerjük
annyira egymást, hogy bármilyen meglepetést hozzon nekem. Csak feláll előlem,
majd az ajtó felé néz. Követve mozdulatát, alig tudom elhinni, hogy Lana áll az
ajtóban. Nem mozdulunk meg, csak egymást figyeljük… valószínűleg azon
gondolkodik, hogy miért vagyok kiborulva. Alig emelem meg a bal karom, elindul
felém. Elém térdel, mire azonnal a nyakába borulok.
-
Mi történt? – kérdezi meg úgy, hogy csak én
halljam. Négyszemközt szeretném megbeszélni vele, így megrázom a fejem, de
amikor meghallja a fülesből a hangját, felsóhajt.
-
Mit szóltok hozzá, ha meghívlak benneteket egy
korai vacsorára? – szólal meg Conor, miután elengedem barátnőm. Megállítva a
dalt, meglepve nézem, hogy már hat óra is elmúlt. Túlságosan belefeledkeztem a
múltamba…
-
A késésért még számolunk! – állok fel, majd a
táskámhoz lépve, elteszem a telefonom és a fülesem. – Egy fél óra és
indulhatunk.
-
Most nem lennék a helyedben – hallom még Lana
nevetését, majd behúzva magam mögött az ajtót, az öltöző felé indulok. Jobb is,
hogy mára végzek, mert ilyen lelki állapotban nem tudnék türelmes lenni
senkivel sem.
***
Conor
szemszöge
-
Mikor énekelsz legközelebb? – ez a kérdés csak
azért fura, mert nem én kapom, hanem Hanna. Ő pedig csak mosolyogva firkálja
alá a lánynak a lapot.
-
Egyszeri alkalom volt – adja vissza a tollat,
miközben Lanára nézek, de ő is ugyanolyan értetlenül figyeli az egészet, mint
én.
-
Kár, pedig gyönyörű a hangod, és a dal is nagyon
szép, amit írtál – fogalmunk sincs, hogy miről van szó, de amikor megrándul az
arca, mintha Lana megértené az egészet. Várnám, hogy elmondja nekem, hogy miről
van szó, de ő csak aggódva nézi a barátnőjét.
-
Elmondod, hogy miről beszélt? – kérdezem meg,
mire felém fordul.
-
Nem láttad a legújabb sztár videómat?! – csak
előveszi a tábla gépét és a fülesét, majd pár perccel később a kezembe adja.
Elindítva a
videót, meglepve ismerem fel a zongora mögött. Láttam a teremben a zongorát, de
nem gondoltam, hogy tud rajta játszani. Amint viszont meghallom a hangját,
végképp megdöbbenek.
Felnézve rá, akaratlanul is követem a mozdulatát, amivel végig simít az alkarján.
Felnézve rá, akaratlanul is követem a mozdulatát, amivel végig simít az alkarján.
Always remember and I
love you, J.
Eddig még
egyszer sem olvastam el, pedig mindig pólókban van. Látva, hogy feláll, elölről
indítom el a videót. Nem figyeltem az előbb a szövegre, de a vonásaiból ítélve,
nem egy vidám dalról van szó.
Gyönyörű a hangja, ezt el kell ismernem. Arról nem is beszélve, hogy énekelni is tud, van hozzá tehetsége. Ráadásul az arca igazán kifejező, amivel akaratlanul i átérzi az ember a szám érzés világát. A dalszövegíráshoz is ért.
Gyönyörű a hangja, ezt el kell ismernem. Arról nem is beszélve, hogy énekelni is tud, van hozzá tehetsége. Ráadásul az arca igazán kifejező, amivel akaratlanul i átérzi az ember a szám érzés világát. A dalszövegíráshoz is ért.
-
A tetoválásának köze van ehhez a dalhoz? –
teszem az asztalra a gépet és a fülest, majd Lanára nézek. Egy ideig csak
figyel engem, majd sóhajtva húzza maga elé a tábla gépet és indítja el újra a
videót.
-
Rengeteg – mondja, miközben végig a képernyőt
nézi.
-
Lemaradtam valamiről? – ül le mosolyogva
hozzánk, majd elteszi a cigis dobozt a táskájába. Nem tudom, hogy mi, de valami
meg változott benne, az első találkozásunkhoz képest. Alig ismerem, mégis
tudom, hogy így van.
-
Nem gondoltam volna, hogy cigizel – jelentem ki,
miközben iszik a poharából. Abból kiindulva, hogy Lana barátnője és éveken át
balettozott ő is, egyáltalán nem gondoltam volna ezt róla. Bár ez az egész már
akkor megdőlt, mikor aznap este megláttam abban a klubban táncolni!
-
Mindenkinek van valami káros szenvedélye!
-
Mikor énekelsz velem? – könyöklök fel az
asztalra, kérdőn nézve a kék szemekbe. Pillanatok alatt változik meg… előbb még
mosolygott, de most lesüti a szemeit és érzem, hogy rossz területre tévedtem.
Mindez pedig be is bizonyosodik, amikor újra rám néz, és könnyes a tekintette.
-
Ahogyan mondtam, egyszeri alkalom volt…
Szia
VálaszTörlésNagyon jó lett a fejezet. Conor nekem mindig a kedvencem lesz :)
Alig várom a következőt:)
Nekem is van egy új blogom, amit most kezdtem el. Majd nézz be, ha lesz időd.
http://coldwounds.blogspot.hu/