Chapter 6.

Készen is vagyok a 6. fejezettel! Viszont most egy kicsit pihenni fogok, ráadásul hétvégén megint vendégek jönnek hozzánk, így el leszek foglalva. Pluszban most a héten még az angol is itt van. Szóval a 7. fejezet érkezési ideje, nagyon kérdéses.
Nagyon szeretném megköszönni, hogy szavaztatok a blogra! Ezért is akartam, még ma befejezni a részt. :)
Ma elindult még egy szavazás, ahol versenyben vagyok a bloggal, így szeretnélek ismét megkérni benneteket, hogy klikkeljetek a blogra. Itt lenne az egyik link [katt] és a másik [katt]. Nagyon hálás vagyok nektek ezért!
A fejezetről. Mondhatni az első felét már olvashattátok, de itt lenne teljes egészében. Bár szerintem a lényeg pont azon a részen van, amit előzetesként hoztam, de majd ti eldöntitek ezt :)  
Köszönöm a 20 rendszeres olvasót! Na meg a pipákat és a kommenteket is! Nagyon örülök nekik.
Jó olvasást!

Hanna

6. fejezet

Ajánlott zene: [katt]

-          Tudom, hogy nagyon mérges vagy kicsim, de kérlek, engedj be! – sejthettem volna, hogy hiába mondtam anyának, hogy ne engedje be, ő akkor is megteszi. Bezzeg, ha apának mondom, ő tuti kitalált volna valamit, amiért nem tudunk beszélni! – Hanna, légy szíves, nyisd ki az ajtót! – nem akarom kinyitni! Nem akarom újra hallani, hogy itt fog hagyni… el fog hagyni! Elég volt egyszer is szembesülni ezzel a ténnyel… végül csak az ajtóhoz sétálok és elfordítom a kulcsot. Óvatosan nyit be és szeretnék neki hátat fordítani, de képtelen vagyok ezt megtenni. – Szia.

-          Hallgatlak! – nem akarom, hogy elmenjen, de el fog, bármit teszek vagy mondok. Így pedig minél előbb túl akarok esni ezen a beszélgetésen, és megpróbálni a lehetetlent… elfelejteni az elmúlt éveket és azt, hogy iszonyatosan szeretem.

-          Gyere, mutatni akarok valamit – meg sem várja, hogy mondjak valamit, csak megfogja a kezem, majd elkezd lefelé húzni. Anya csak mosolyogva figyel minket, miközben felém tartja a táskám, amit el is veszek tőle.

Szerencsére azt megvárja, míg felveszem a kabátom és a csizmám, de utána ismét a kezem után kap, majd kihúz a hideg levegőre. Szeretném tudni, hogy hová megyünk, mégsem szólalok meg. Nem kellene, de haragszom rá. Hetek óta tudta, hogy el kell majd mennie, de ezt csak most közölte velem. Valószínűleg ugyanígy reagáltam volna korábban, mégis jobban esett volna, ha már akkor elmondja, mikor megtudta az egészet.
Szorosan fogja az ujjaimat, miközben magabiztosan halad az utcán. Ő is tisztában van azzal, hogy akármit akar most mutatni, ugyanúgy haragudni fogok rá. Nem helyes, de ismer, hogy milyen vagyok.
Meglepve ismerem fel a környéket, ahol járunk… valamiért nem számítottam arra, hogy hozzá jövünk. Az elmúlt egy évben szinte nem volt olyan nap, amikor ne lettem volna a lakásán, azt meg nem hiszem, hogy tegnap óta történt volna valami változás.
Szótlanul sétálunk felfelé a lépcsőházban, de így is tudom, hogy izgul. Hülyén hangzik ez, főleg, hogy egy lassan huszonegy éves férfiről gondolom ezt, de érzem, hogy igazam van.
Kinyitja a bejárati ajtót, majd maga elé enged, ahogyan mindig szokta. Sóhajtva bújok ki a kabátomból és veszem le a csizmám.
Egyenesen a nappaliba megyek, és az ablak előtt állok meg, nem is foglalkozva vele. Érzem, hogy engem figyel és arra vár, hogy felé forduljak, de én csak kifelé bámulok. Újra hullani kezd a hó, miközben várom, hogy megszólaljon és elmondja, amit szeretne. Ehelyett csak a zongora billentyűinek a dallamát hallom meg, amire már végképp nem számítottam.
Imádom, amikor zongorázik és énekel. Lehunyva szemeim, tovább hallgatom az ismeretlen dallamot, majd a szintén ismeretlen sorokat.

Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.

I want you to notice
you’re always in my heart.
You make me glad if you
stay here tonight

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.

Your eyes so you crying
it’s been so long now.
Now I just want you to
stay here tonight

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

-          Mikor írtad? – töröm meg a csendet, miközben mögém sétál. Pillanatok múlva már érzem is, hogy átölel, amire csak megborzongok. Nagyon hiányozni fog!

-          Azután, hogy megkaptam a lemez szerződést. Tudtam, hogy így fogsz reagálni – ha maga a dal nem lett volna elég ahhoz, hogy elérzékenyüljek, a tudtad, hogy nekem írta, mindenképp eléri ezt a hatást.

-          Nem akarom, hogy elmenj! – fordulok meg, majd temetem arcom mellkasába. Egészen idáig tudtam visszatartani a könnyeim, amik most felsőjét áztatják el. Csak szorosan magához ölel, amitől biztonságban érzem magam, miközben halkan mormol a fülembe.

-          Bármi történjen, én mindig szeretni foglak Hanna…

***

A visszaemlékezésből a térdeimre simuló kezek rántanak ki. Fogalmam sincs, hogy ki lehet az, de még pillanatokig lehunyva tartom tekintetem, miközben lecsendülnek az utolsó taktusok is még mindig magam előtt látva a múltat, ahogyan szorosan fogja az arcom, majd megcsókol…

-          Hanna – ennyire eltelt volna az idő, hogy már Conornak itt kell lennie?! Óvatosan veszi le fejhallgatómat, mire lassan felnyitom a szemeimet. Pillanatokra elveszek a kék szemekben, miközben újra felcsendül a zongora lágy dallama. A reakciójából ítélve, könnyes a tekintetem… ennek ellenére, csak elmosolyodik, és nem kérdez semmit, amiért hálás vagyok. – Hoztam neked egy kis meglepetést – értetlenül nézek rá, hiszen nem ismerjük annyira egymást, hogy bármilyen meglepetést hozzon nekem. Csak feláll előlem, majd az ajtó felé néz. Követve mozdulatát, alig tudom elhinni, hogy Lana áll az ajtóban. Nem mozdulunk meg, csak egymást figyeljük… valószínűleg azon gondolkodik, hogy miért vagyok kiborulva. Alig emelem meg a bal karom, elindul felém. Elém térdel, mire azonnal a nyakába borulok.

-          Mi történt? – kérdezi meg úgy, hogy csak én halljam. Négyszemközt szeretném megbeszélni vele, így megrázom a fejem, de amikor meghallja a fülesből a hangját, felsóhajt.

-          Mit szóltok hozzá, ha meghívlak benneteket egy korai vacsorára? – szólal meg Conor, miután elengedem barátnőm. Megállítva a dalt, meglepve nézem, hogy már hat óra is elmúlt. Túlságosan belefeledkeztem a múltamba…

-          A késésért még számolunk! – állok fel, majd a táskámhoz lépve, elteszem a telefonom és a fülesem. – Egy fél óra és indulhatunk.

-          Most nem lennék a helyedben – hallom még Lana nevetését, majd behúzva magam mögött az ajtót, az öltöző felé indulok. Jobb is, hogy mára végzek, mert ilyen lelki állapotban nem tudnék türelmes lenni senkivel sem.

***

Conor szemszöge

-          Mikor énekelsz legközelebb? – ez a kérdés csak azért fura, mert nem én kapom, hanem Hanna. Ő pedig csak mosolyogva firkálja alá a lánynak a lapot.

-          Egyszeri alkalom volt – adja vissza a tollat, miközben Lanára nézek, de ő is ugyanolyan értetlenül figyeli az egészet, mint én.

-          Kár, pedig gyönyörű a hangod, és a dal is nagyon szép, amit írtál – fogalmunk sincs, hogy miről van szó, de amikor megrándul az arca, mintha Lana megértené az egészet. Várnám, hogy elmondja nekem, hogy miről van szó, de ő csak aggódva nézi a barátnőjét.

-          Elmondod, hogy miről beszélt? – kérdezem meg, mire felém fordul.

-          Nem láttad a legújabb sztár videómat?! – csak előveszi a tábla gépét és a fülesét, majd pár perccel később a kezembe adja.

Elindítva a videót, meglepve ismerem fel a zongora mögött. Láttam a teremben a zongorát, de nem gondoltam, hogy tud rajta játszani. Amint viszont meghallom a hangját, végképp megdöbbenek.
Felnézve rá, akaratlanul is követem a mozdulatát, amivel végig simít az alkarján.

Always remember and I love you, J.

Eddig még egyszer sem olvastam el, pedig mindig pólókban van. Látva, hogy feláll, elölről indítom el a videót. Nem figyeltem az előbb a szövegre, de a vonásaiból ítélve, nem egy vidám dalról van szó.
Gyönyörű a hangja, ezt el kell ismernem. Arról nem is beszélve, hogy énekelni is tud, van hozzá tehetsége. Ráadásul az arca igazán kifejező, amivel akaratlanul i átérzi az ember a szám érzés világát. A dalszövegíráshoz is ért.

-          A tetoválásának köze van ehhez a dalhoz? – teszem az asztalra a gépet és a fülest, majd Lanára nézek. Egy ideig csak figyel engem, majd sóhajtva húzza maga elé a tábla gépet és indítja el újra a videót.

-          Rengeteg – mondja, miközben végig a képernyőt nézi.

-          Lemaradtam valamiről? – ül le mosolyogva hozzánk, majd elteszi a cigis dobozt a táskájába. Nem tudom, hogy mi, de valami meg változott benne, az első találkozásunkhoz képest. Alig ismerem, mégis tudom, hogy így van.

-          Nem gondoltam volna, hogy cigizel – jelentem ki, miközben iszik a poharából. Abból kiindulva, hogy Lana barátnője és éveken át balettozott ő is, egyáltalán nem gondoltam volna ezt róla. Bár ez az egész már akkor megdőlt, mikor aznap este megláttam abban a klubban táncolni!

-          Mindenkinek van valami káros szenvedélye!

-          Mikor énekelsz velem? – könyöklök fel az asztalra, kérdőn nézve a kék szemekbe. Pillanatok alatt változik meg… előbb még mosolygott, de most lesüti a szemeit és érzem, hogy rossz területre tévedtem. Mindez pedig be is bizonyosodik, amikor újra rám néz, és könnyes a tekintette.

-          Ahogyan mondtam, egyszeri alkalom volt…