Chapter 3.

Meg is hoztam a 3. fejezetet. Nem vagyok megelégedve vele, de majd ti megmondjátok róla a véleményeteket. Tegnap este fejeztem be, de késő volt, így már nem raktam fel, viszont ma vendégeink érkeztek, így csak most van időm. Ráadásul jövőhéten a barátnőm fog jönni, így nem tudom, hogy a 4. fejezet mikor fog érkezni. Igyekezni fogok vele!
Már 10 rendszeres olvasóm van! Nagyon szépen köszönöm! Ahogyan a pipákat és a kommentet is.
A fejezetről. Itt már megjelenik az egész banda. Remélem, tetszeni fog Hanna és Louis jelenete! Most nem is írnék többet...
Jó olvasást!

Hanna

3. fejezet

Hanna szemszöge

Ajánlott zene: [katt]

Kár, hogy nincs a kezem ügyében a telefonom, mivel ezt az arcot mindenkinek látnia kellene! Bár legalább az biztos, hogy emlékszik az első találkozásunkra.

-          Én is örülök, hogy újra látlak, vadbarom! – mosolyodom el, majd az asztalhoz sétálva, előveszem az innivalóm. – Üljetek le nyugodtan, még van egy kis elintézni valóm.

-          Vele találkoztál pénteken? – hallom a kérdést, de nem is foglalkozom ezzel. Kivéve a táskámból a határidőnaplóm, fellapozom a mai hétnél. Muszáj lesz valahová beszorítanom őket, és Conort is. Ráadásul csak még sűrűbbek lesznek a napjaim, mivel Daniellel is el kell kezdenünk a versenyre készülni.

-          Kicsi a világ! – hallom meg az ismerős hangot, amire elmosolyodom. Lanától tudom, hogy tőle is el akarta kérni a számom, de nála sem járt sikerrel. – Ha ezt tudom…

-          Te nem kérdezted meg a nevem – biztos közölte vele a menedzsere, hogy ki lesz a koreográfusa.

-          Igaz – mondja, majd visszaterelem figyelmem az időbeosztásomhoz. Pár perc alatt biztos nem tudom kitalálni, hogy hová tudnám beszorítani, így kénytelen leszek megadni neki a telefonszámom. Pedig még húzni akartam vele egy ideig.

-          Kérem a telefonod – nyújtom felé tenyerem, miközben felegyenesedem. Pillanatok múlva már a kezemben is van a készülék, majd bepötyögve a számom, megcsörgetem magam. Már nyújtanám neki vissza a mobilját, mikor elhúzom tőle. – Hatkor hívj. Pluszban mivel túl könnyű dolgod volt, így ha nem munka ügyben hívsz, nem fogunk beszélni.

-          Előbb vagy utóbb el fogsz jönni velem valahová – jelenti ki magabiztosan, amire elmosolyodom. Úgy tűnik Lana nem mesélte még neki, hogy nálam nincs egyszerű dolga, ha randizni akar velem.

-          Viszlát Conor – köszönök el, majd miközben elmentem a számát, hallom, hogy kimegy. – Veletek viszont van pár problémám. A menedzseretek hol van?

-          Késni fog, de azt nem tudjuk, hogy mennyit – válaszol a szőke hajú, Niall. Reggel kaptam meg a cd-jüket, viszont azt sem tudtam meg, hogy végül is mit akarnak… arról nem is beszélve, hogy a csoporttársaimnak kellett felvilágosítaniuk arról, hogy kik is ők.

Magamhoz véve a tábla gépem, eléjük telepszem le a padlóra, majd már épp beszélni kezdenék, mikor kivágódik az ajtó. Pár másodperc múlva két kis apró kéz öleli át a nyakam.
Nem mond semmit, csak felém tart egy tábla csokit, amit el is veszek tőle. Szinte nincs olyan nap, amikor a kicsi Rose ne látogatna meg. Ma már egyszer bejött hozzám, így már nem számítottam rá, főleg, hogy még ajándékot is hoz.

-          Hé, és a puszi? – fordítom hátra a fejem, így látom, hogy mosolyogva rohan vissza hozzám és már kapom is a cuppanóst. A csokira pillantva, meglepve nézem a rajta lévő cetlit, majd elolvasva az írást, csak elmosolyodom. „Köszönöm. Conor”

-          Mi a probléma velünk? – kérdezi meg a vadbarom, Louis. Úgy tűnik, hogy még mindig nem dolgozta fel, hogy én vagyok az új koreográfusuk.

-          Először is, alig tudok rólatok valamit… ez inkább az én problémám. Viszont, ami nagyon nagy baj, hogy a zenéteket hallgatva, semmi mozdulat nem jut eszembe – nézek fel rájuk, miközben az igazat mondom. Mikor elmondtam az egyetemen, hogy velük fogok dolgozni, mindenki a helyembe akart kerülni, amit még most se nagyon értek, de nem foglalkoztam ezzel. – Nekem pedig fontos ez. Például ezt az énekest egyáltalán nem kedvelem, de véleményem szerint nincs olyan, aki erre a dalra ne kezdene el táncolni – mondom, majd elindítom Biebertől a Boyfriend-et. Van pár szám, amit nagyon jól megírt és az alatta lévő zene is nagyon jó, ennek ellenére nem szeretem. De ahogyan nekik is mondtad, erre nincs olyan, aki ne tudna táncolni. – Hogy mondjak ellen példát is, imádom ezt a dalt, de nem az én stílusom, így erre nem tudnék táncolni – váltok zenét, így már Rudimentaltól a Feel the love szól. Ezerszer meg tudnám hallgatni, de akkor se menne rá egy lépés se. – Valószínűleg egész este a dalaitokat fogom hallgatni… bár az is igaz, hogy azt sem tudom, hogy végül is miért vagytok itt?!

-          Egyáltalán tudsz valamire táncolni? – csattan fel Louis, amire felvonom a szemöldököm. Ezt nem kellett volna!

-          Rendben Nyuszifül, te akartad! – állok fel, miközben alig bírják visszatartani a röhögésüket négyen.

-          Nyuszifül? – kérdez rá Harry. Csak azért tudom, hogy ő az, mert mondták, hogy a hajáról biztos felismerem.

-          Reggel gyorstalpalót kaptam a csoporttársaimtól, és róla azt mondták, hogy imádja a répát… tessék ez a tiéd – dobom oda Niallnek a tábla csokit, amit eddig is lopva bámult a kezemben. – Aztán a többieknek is adni belőle. Te meg állj fel, és megmutatom, hogy mire tudok táncolni, de először figyelj a szövegre.

Visszasétálva az asztalhoz, bekapcsolom a lejátszót, majd berakom a cd-t.  Elindítva a zenét, magam mögé pillantok, így látom, hogy morcosan néz engem. A táncom végére tuti nem így fog!
Ahogy meghallom a dal első ritmusát, máris neki kezdenék a mozdulat sornak, amit begyakoroltunk Daniellel, de csak a végét fogom megcsinálni. Az is sok lesz Nyuszifülnek. A barátai pedig rajta fognak röhögni, így pedig beszélni sem tudnék velük, ami kész idő pocséklás lenne.
Lehunyva szemeim, lassan kortyolok a palackból. Hallgatva a szöveget, muszáj elmosolyodnom, mivel ha ez nem lenne elég kifejező, akkor a tánc mindenképp az lesz.
Meghallva a részt, amit eddig vártam, lerakom az asztalra a vizemet, majd elkezdek felé pörögni. Szembe állok meg vele, talán egy centi sincs köztünk, amivel nem is törődök, csak közelítek arca felé.
Teljesen ledermedve áll, miközben tenyereim mellkasára simulnak. Végig húzva szám arcán, egészen a füléig, érzem, hogy megremeg. Karjai tehetetlenül lógnak teste mellett, míg egy hirtelen mozdulattal megfordulok, és teljesen hozzá simulok. Fejem vállára döntöm, miközben csípőmmel apró köröket írok le.
Amint eléri a dal a tetőpontot, gyorsan guggolok le, mintha csak összeesnék. Felállva a hajamba túrok, miközben kihívóan mozgok előtte. Mögé pördülve, újra hozzá simulok, tenyereimmel pedig újra végig simítok felsőtestén, míg a fülébe suttogom a szöveget.
Megérezve az újabb remegést, ismét elé kerülök. Kicsit távolabb tőle ugyan, de folytatom a szexis táncot, amitől nem egy pasit beindítottam már.
Kikapcsolva mindent, már csak a táncra és a ritmusra figyelek, megfeledkezve a bizonyítási vágyról. Nem látom a felfuvalkodott hólyagot, csak a termet, ahol mindig lenni szoktam. A felpezsdítő érzés minden porcikám átjárja, amitől még felszabadultan mozgok.
Az utolsó lépésekkel közelebb megyek hozzá, majd a dal utolsó szavát hallva, teljesen hozzá simulok, miközben tenyerem tarkójára téve, magamhoz húzom. Talán pár milli van köztünk, de a döbbenet miatt, nem húzódik el tőlem.
Hosszan néz a szemeimbe, amire csak elmosolyodom. Gondolom, nem számított ilyen táncra! Szeretem a kifejező dalokat, így a táncaim is elég kifejezőek szoktak lenni. Pluszban ő azt akarta, hogy mutassak valamit, és mivel most ez az első számú kedvencem, ezt kapta meg.

-          Elég meggyőző voltam? – teszem fel kérdésem, még mindig ugyanúgy állva. Az ábrázatából ítélve, egy ideig még néma lesz.

-          Ezt a színpadon is előadhatná – töri meg a beálló csendet az ismeretlen hang, aminek az irányába fordulok. Valószínűleg a menedzserük áll az ajtóban…

-          Az ő számaikra esélytelen – mondom az igazat, mivel egyáltalán nem olyan stílusban mozognak, mint az a dal, amire most táncoltam. Ellépve Louistól, még mindig bambán bámul rám, miközben a többiek már röhögnek rajta.

-          Nyuszifül térj magadhoz! – csettintek előtte, amire megrázza magát. Diadalittas vigyorral megyek a lejátszóhoz, amiből egy újabb szám szól. Kikapcsolva, neki dőlök az asztalnak, így látom, hogy még mindig nem tud megmozdulni. – Talán nem tetszett a produkcióm?

Füstölögve sétál a kanapéhoz, amin jót szórakozom. Ha velem akar ujjat húzni, akkor rossz lóra tett. Nem fogom azt csinálni, mint a rajongóik. Senki lába elé nem fogok leborulni, mert azt hiszi magáról, hogy övé a fél világ.