Chapter 2.

Meg is hoztam a 2. fejezetet! Már tegnap majdnem készen voltam vele, de egyébként is ma akartam felrakni. Viszont azt, hogy a 3. fejezet mikor fog érkezni, tényleg fogalmam sincs. Valószínűleg már csak hétvégén, vagy jövőhét elején tudom majd hozni, de majd elválik.
Már 9 rendszeres olvasóm van! Nagyon szépen köszönöm! Természetesen a véleményt Áfonyától, illetve a pipákat is. Annak meg még jobban örülnék, ha más is megírná a gondolatait. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
A fejezetről. Először úgy terveztem, hogy mindkét srác szerepet kap benne, de ahogyan írtam és hallgattam közben a zenét, csak az egyikük jelenik meg, azonban ő végig. Mondhatjuk azt is, hogy ez az ő fejezete lett.
Jó olvasást!

Hanna

2. fejezet

Conor szemszöge

Ajánlott zene: [katt]

-          Végre, hogy felveszed azt a nyamvadt telefont!

-          Neked is szia, Lana – már hetek óta nem hallottam felőle… csoda, hogy még eszébe jutok.

-          Egy szívességet szeretnék kérni tőled – sejthettem volna, hogy valami ilyenért hív. – Az egyik barátnőmnek, JJ-nek ma van a szülinapja és ott lesz a klubban, ahol te fellépsz. Megemlíthetnéd ezt két szám között.

-          Hány éves? – Lana barátnőit ismerve, ez a lány is elég dögös lehet. Nem lenne rossz megismerkedni vele…

-          Húsz, de Conor! Ő biztos nem lesz az egy éjszakás kalandjaid egyike.

-          Bocs Lana, de mennem kell. Majd beszélünk – köszönök el tőle gyorsan. Eddig még sose akart lebeszélni egyetlen egy barátnőjéről sem. Mindenképp találkoznom kell JJ-vel.

Beszélt már róla korábban is, de akkor sose foglalkoztam vele. Mindig volt egy kiszemeltem, így nem fordítottam nagyobb figyelmet az ismeretlen barátnőre. Ha jól emlékszem, ő is balettozik, mint Lana… egy visszafogott, de dögös lányt kell majd keresnem.
Beszállva a kocsiba, az órámra pillantok. Még háromnegyedóra van a fellépésemig. Kivételesen ma este csak ez az egy lesz, így utána szabad vagyok. Legalább bőven lesz időm megkeresni JJ-t.

***

-          Mi a helyzet London? – sétálok fel a színpadra, amire hatalmas sikítást kapok. Még mindig hihetetlen, hogy itt vagyok, ahová mindig vágytam, de sikerült megcsinálnom. – Készen álltok a bulira?

Csak két számot kell előadnom, így egy feldolgozás és egy saját szám mellett döntöttem. A sajátomat fogom Lana barátnőjének küldeni, mivel nem akarom, hogy az első miatt bármit félreértsen.
Alig kezdem el énekelni az első pár sort, mikor előttem a tömeg kicsit szétválik. Kénytelen vagyok a bámulókhoz csatlakozni, mivel elég szexi a csaj, de ahogyan táncol… szívesen lennék a srác helyében!
Hiába éneklek tovább, nem tudom levenni róla a tekintettem. Nagyon kihívó abban a rövid ruhában, amit a tánca tovább fokoz. Viszont, amikor felnéz rám és elmosolyodik, teljes lesz az összhatás. Nem bánnám, ha este az ágyamban lenne.

-          Ahogy látom, nagyon jó a hangulat! – végig a kék szemekbe nézek. Beszélnem kell vele! – Mielőtt folytatnánk a bulizást, az egyik ismerősöm megkért, hogy köszöntsem fel a barátnőjét, aki ma ünnepli a huszadik születésnapját. JJ boldog születésnapot! Ez a szám pedig szóljon neked – biztos, hogy nem róla van szó, de egyszerűen nem tudom róla levenni a tekintettem. Ráadásul a szöveg rá nagyon is illik.

Ahogyan elkezd újra táncolni, fütyülni és kiabálnak neki, de ő nem is foglalkozik ezzel. Nem is csodálom, hogy a barátja már mögötte van… így is beszélni fogok vele!
Már csak az látom, hogy a srác válla mögül rám mosolyog, majd biccentve egyet, elindulnak a pult felé. Ahogyan mozog, nem meglepő, hogy mindenki utána fordul, hiába van vele a barátja.
Gyorsan köszönök el a közönségtől, majd ugyan így magyarázom el a lépcső mellett álló fazonnak, hogy kit keressen meg és hozzon az öltözőmbe. Nem szokásom, ilyet csinálni, de ez a lány…

-          Conor édesem, várj! – mi a francot keres ő itt? Egyáltalán hogyan jutott be? – Végre, hogy megálltál.

-          Minek vagy itt? – fordulok felé. Megfogva kezeit, megakadályozom, hogy a nyakamba csimpaszkodjon. – Világosan megmondtam, hogy már nem akarok tőled semmit Alison!

-          Jaj, drágám ne csináld már! – jönne közelebb, de újra eltolom magamtól. Két hónapja szakítottam vele, de azóta sem fogta fel, hogy végeztem vele. – Tudom, hogy még mindig szeretsz!

Nem is törődve a további beszélgetéssel, karjánál fogva húzom visszafelé. Semmi értelme nincs, hogy tagadjam neki, amit mond, mivel eddig hiába tettem, nem használt semmit. Nem is értem, miért viseltem el eddig?! Hallgatnom kellett volna Lanára, mert igaza volt.
Megszabadulva Alisontól, újra az öltöző felé indulok. Biztos megtalálta már a biztonsági. Bár az is lehet, hogy a barátjával maradt.
Nyitva van az ajtó, ez csak azt jelenti, hogy… ilyen közelről, még dögösebb. Talán még sem a barátjával van itt.

-          Nem voltál semmi – megyek közelebb, miközben kérdőn néz rám. Végig a szemeimbe néz, de én csak a szájára tudok figyelni, ahogyan beleharap az eperbe. Akármit akar ezzel elérni, nálam már megtette a kellő hatást. – A táncodra gondolok.

-          Pedig még nem is láttál mindent!

-          Akkor ezen változtathatnánk – ülök le elé, és simítom tenyerem térdére. A mosolyából ítélve, nyert ügyem van nála…

-          Köszönöm az epret – int, miután lesepri magáról a kezem és feláll. Azonnal utána kapok, majd visszahúzva magamhoz, hosszan nézek a szemeibe.

-          Legalább a számod add meg! – elég béna szöveg, de nem jut semmi más az eszembe. Nem engedhetem, hogy csak így elmenjen.

-          Azt ki kell érdemelni – remek! Játszik velem. Újra ellép előlem, azonban az ajtóban még megáll és visszanéz rám. – A számot is köszönöm.

Ő lenne JJ?
Hiába indulok rögtön utána, mikor kinyitom az ajtót, ő már a folyosó végén jár. Csak elmosolyodik, amikor meglát, majd eltűnik a lengő ajtó mögött. A francba! A bent lévő tömegben nem igen találnám meg.
Viszont, ha ő Lana barátnője, akkor tőle meg tudom szerezni a telefonszámát. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ő lenne az, akinek boldog szülinapot kívántam. Egy visszafogott lányt képzeltem el, de ő… minden mást tudok rá mondani, de azt, hogy visszafogott lenne, egyáltalán nem.
Muszáj megismernem! Holnap beszélek Lanával.

***

Még mindig ki van kapcsolva… már két órával ezelőtt is próbáltam felhívni, de akkor a hangpostája kapcsolt be. Szeretnék még ma beszélni JJ-vel. Tegnap próbáltam keresni a klubban, és néha mintha láttam is volna, de aztán eltűnt.
Szerencsére, Lana barátnője, így valahogy tudok majd vele találkozni. Bár az is érdekel, hogy miért mondta azt, hogy nem lesz az egy éjszakás kalandjaim egyike, mivel visszagondolva arra a táncra, nem hiszem, hogy nem lenne benne az ilyenekben.

-          Végre! Azt hittem, már sose érlek el – megkönnyebbülök, mikor végre felveszi a telefont.

-          Történt valami?

-          A barátnődnek mindkét karján van tetoválás, ugye? – biztosra kell mennem. Ha mégsem ismeri, akkor ki kell találnom, hogyan fogom megtalálni.

-          Szóval találkoztál vele?! – nem foglalkozom azzal, hogy valószínűleg felébresztettem.

-          Meg kell adnod a számát – térek azonnal a lényegre. Ma este is fellépek az egyik klubban, ahová el akarom hívni, amire remélhetőleg rábólint.

-          Mit mondott, miért nem adja meg neked?

-          Ki kell érdemelnem, hogy megkapjam – válaszolom, miközben újra magam előtt látom a mosolyát. Tuti, hogy nem csak engem szédített meg ezzel!

-          Akkor hajrá Conor! Nem lesz könnyű megszerezned a számát.

-          Lana… – letette. – A francba! Így mégis hogyan csináljak bármit, ha nem tudok róla semmit?!