Chapter 1.

Nos, itt is lenne az 1. fejezet! Nagyon igyekeztem vele, így sikerült mára befejeznem. Iszonyat boldog vagyok, hogy máris van két rendszeres olvasóm! Ráadásul, a visszajelzések alapján, felkeltette az érdeklődéseteket a Prológus, aminek nagyon örülök.
A fejezetről. Még ez is amolyan bevezető jellegű lenne, de ebben már a főszereplő srácok is megjelennek. Ugyan nem sok derül ki róluk, viszont igyekeztem máris éreztetni a viszonyok alakulását, de erről várom a véleményeteket, hogy ti mit gondoltok róla!
A következő fejezet nem tudom, hogy mikor fog érkezni... igyekezni fogok vele, de nem hiszem, hogy a 2. fejezet holnap fent lesz a blogon. Szeretném, ha még a héten fent lenne, de ez attól is függ, hogyan alakulnak a dolgaim.
Addig is jó olvasást!

Hanna

1. fejezet

Ajánlott zene: [katt]

-          Boldog szülinapot csajszi! – ordít a telefonba Lana, amit már eltartok a fülemtől. Ha rosszabbak lennének a reflexeim, akkor most biztos megsüketülnék. – Sajnálom, hogy nem tudok ott lenni veled és ünnepelni, de intéztem neked egy kis meglepit.

-          Semmi szükség nem volt rá, de ha Londonban leszel végre, majd a tiéddel együtt megünnepeljük – mondom, miközben lentebb húzom a ruhám alját. Nagyon hideg van, de a srácok rábeszéltek, hogy ezt vegyem fel. – Megyek, mert megérkeztünk. Holnap majd hívlak.

-          Rendben szivi. Buliz egy jót helyettem is! Csók.

-          Puszi – köszönök el, majd a táskámba süllyesztve a mobilom, ki szállok a taxiból.

-          Remélem, felkészültél az éjszakára JJ?! – karolja át vállam Daniel, majd egyenesen a klub bejárata felé húz. Már ismernek minket, így nem kell sorba állnunk, mint a többi ide érkezőnek.

-          Inkább az a kérdés, hogy bent felkészültek-e rám! – vigyorodom el, amihez ő is csatlakozik.

Alig lépünk be, máris a VIP részre vezetnek bennünket, ahol megszabadulva a kabátjainktól, koccintunk az előre behűtött pezsgővel. Érzem, hogy többen is minket figyelnek, de nem foglalkozunk ezzel, csak ünnepelünk.
Elfogyasztva a hűs italt, leteszem a poharat és elindulok a tánctér felé. Zsúfolásig tömve van, de nem is foglalkozom ezzel, csak táncolni kezdek.

***

Hirtelen alszanak el a fények, amire sikítani kezdenek, miközben érzem, hogy több merész pasi végig simít a hátamon, majd a fenekemen. Azt hiszem, túlságosan beindította a fantáziájukat a táncom.

-          Mi a helyzet London? – a hangra felkapom a fejem a színpadra, ahol egy srác jelenik meg, mire a körülöttem lévő lányok sikítani kezdenek.

-          Ő kicsoda? – hajolok oda az egyikhez, mire lenézően pillant rám. Ezek szerint egy újabb sztárpalántáról van szó, de én lemaradtam a feltűnéséről.

-          Conor Maynard – mondja, amire csak elmosolyodom. Szóval az egyik új munkaadóm áll velem szemben?!

Már csak arra figyelek fel, hogy elindul a dal első üteme, amire az én lábaim is megmozdulnak. Alig telik el pár másodperc, mikor érzem, hogy valaki mögém simul, míg kezeit csípőmre téve, felveszi az én mozgásomat.
Lehunyva szemeim, még lassabban tekerem csípőm, amivel tudom, hogy őrületbe kergetem a partnerem. Az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően, teljesen felszabadultak lépéseim, miközben érzem, hogy egyre többen néznek minket.
Bármikor jövünk ide, az éjszaka végén, mindig a középpont figyelmébe kerülök a táncom miatt. Nem tudom levetkőzni a táncos mivoltomat, aminek köszönhetően mindig egy tucat telefonszámmal hagyom el a klubbot. Sose hívok fel senkit, de nem tagadhatom, hogy jó érzés, hogy ennyi pasit meg tudok egy este alatt szédíteni.
Teljesen átadva magam a ritmusnak, felnyitom tekintettem, így szembe találom magam a kék szempárral. Kihívóan mosolyodom el rá, amire ő is hasonlóan cselekszik, miközben tovább énekel. Nagyon érdekes lesz így az első találkozásunk!

-          Ahogy látom, nagyon jó a hangulat! – lehet, hogy jó pár méterre állok tőle, de tudom, hogy engem figyel. Ezek szerint neki is tetszett a produkcióm. – Mielőtt folytatnánk a bulizást, az egyik ismerősöm megkért, hogy köszöntsem fel a barátnőjét, aki ma ünnepli a huszadik születésnapját. JJ boldog születésnapot! Ez a szám pedig szóljon neked – hogy kiket nem ismer Lana! Ha találkozunk meg kell köszönnöm ezt neki is és Conornak is.

Boldogan kezdek el újra táncolni, amihez egyre többen csatlakoznak. Megfeledkezve arról, hogy hol is vagyok, főleg, hogy miben, úgy kezdek el mozogni, mintha csak a teremben lennék egyedül, a tükör előtt.
Hallom, hogy fütyülnek és kiabálnak, de nem foglalkozom ezzel. Muszáj kiadnom magamból a felgyűlt feszültséget. Hiába táncolok minden nap, szükségem van az ilyen estékre, ahol semmi elvárás vagy kötelezettség nincs, csak azt csinálom, amit szeretek. Bár idén nem szeretnék a pulton táncolni, mint tavaly.
Megérezve derekamnál az ismerős szorítást, nyugodtan simulok az izmos testhez, engedve, hogy végig simítson az oldalamon. Daniellel rengetegszer alkottunk már egy párost, így ismerjük egymás minden gondolatát és mozdulatát.
Amint tudatosul bennem, hogy féltékenyen mustrálnak minket, még jobban rákapcsolok. Még szenvedélyesebben simulok hozzá, amit tovább fokoz azzal, hogy szemérmetlenül csúsztatja végig kezét vállamtól, egészen combomig. Előre nézve, látom, hogy több embernek az álla a padlón landolt, amitől még szélesebb lesz arcomon a mosoly.
Felé pördülve, azonnal magához ránt. Végig húzva ajkaim állán, mögé pillantok, így látom, hogy minket vizslat a kék szempár. Aprót biccentek neki, majd megfogva Daniel kezét, a pult felé kezdem húzni.
Leülve az egyik üres bárszékre, azonnal kérek két italt, amit nem sokkal később meg is kapunk. Egy hajtásra megiszom a vodkát, amit vigyorogva figyel a barátom.

-          Nagyon odatetted magad kicsi lány – csapja a pultra az üres poharat, majd kéri a következő kört.

-          Fent kell tartani a hírnevemet – mondom, miközben megkocogtatják a vállam. Oldalra fordulva, meglepve nézek fel a két méter magas férfira.

-          Kisasszony velem jönne? – értetlenül nézek rá, majd vissza Danyre.

-          Egy újabb meglepi? – állok fel, majd indulok a pasas után. Eltörpülök mögötte, szerintem szemből nem is látják, hogy van valaki mögötte. Biztos testőr. – Elmondanád, hová megyünk?

-          Nem tehetem – jelenti ki faarccal, miközben már a hangszigetelt folyosón járunk. Az öltözők felé tartunk, amit csak azért tudok, mert már korábban jártam itt. – Itt menjen be.

-          Oké – húzom el a szám, majd besétálok a tágas szobába. Sehol senki, így nem értem, hogy minek hoztak ide. Egyáltalán minek követtem a fazont?! Leülve a kanapéra, elveszek egy szem epret a tálból. Biztos nem volt olcsó, ráadásul tél közepén sem ettem még, de ha már itt vagyok, akkor muszáj megkóstolnom.

-          Nem voltál semmi – kérdőn vonom fel szemöldököm, mikor meghallom az érkezőt. Egyáltalán nem lep meg, hogy hozzá kellett bejönnöm. Óvatosan harapok bele a gyümölcsbe, végig a szemeibe nézve. – A táncodra gondolok.

-          Pedig még nem is láttál mindent! – kíváncsi vagyok, hogy miért akarta, hogy idejöjjek. Bár van pár tippem.

-          Akkor ezen változtathatnánk – ül le elém az asztalra és teszi térdemre kezét. Látom rajta, hogy azt hiszi, nyert ugye van, de el kell szomorítanom. Lelökve magamról tenyerét, szó nélkül állok fel.

-          Köszönöm az epret – intek neki, majd elindulnék, azonban megfogja a kezem. Visszahúz magához, így várom, hogy mondjon valamit, de csak engem figyel.

-          Legalább a számod add meg!

-          Azt ki kell érdemelni – biccentem oldalra fejem, míg jót szórakozok bosszankodásán. Kihúzva szorításából kezem, újra elindulok. – A számot is köszönöm.

Behúzva magam mögött az ajtót, szinte rohanok vissza a tömeg felé. Ezért is nagy előny, hogy rengetegszer magassarkúban kell táncolni. Hallva, hogy nyílik az ajtó, hátra fordítom a fejem, így látom, hogy engem figyel, amire csak elmosolyodom.
Visszaérve a tömeghez, nyugodtan sétálok a pulthoz, hiszen egy ideig biztos nem fog megtalálni. Már épp elérném célom, mikor hirtelen kilép elém egy srác, aki le is önt a kezében lévő itallal.

-          Legalább elnézést kérhetnél! – kiáltok utána, mikor minden szó nélkül akarna elmenni.

-          Útban voltál szivi – válaszol flegmán, amire elkerekednek a szemeim. Ahogy látom, ahhoz van hozzá szokva, hogy mindenki a lábai elé fekszik és várja a kívánságait…

-          Vadbarom – indulok a mosdó felé, erősen meglökve a vállánál, mikor mellé érek. A körülötte lévő csitrik, mind véres szemmel néznek rám, amikkel nem is foglalkozom.

Mérgesen megyek a mellékhelyiségbe… nem fogja egy ilyen felfuvalkodott hólyag elrontani a szülinapomat!

***

-          Ann, bekísérnéd majd Conort? Nem biztos, hogy ide fog találni – beszélek a telefonomba, miközben nyújtok. Már minden órámmal végeztem a mai napra, egyedül csak az öt sráccal van megbeszélni valóm. – Rendben, köszi.

-          Te vagy Hanna? – váratlanul ér a kérdés, mivel nem hallottam, hogy bárki bejönne.

-          Gyertek be – mondom, majd kiropogtatva a nyakam, feléjük fordulok.

-          Te leszel a koreográfusunk?!