Prologue

Nos, itt is lenne a Prológus, ami ugyan nem árul el sokat, de kezdésnek megteszi. Még tegnap megcsináltam a Szereplőkről az oldalt, ami még a mellékszereplőkkel bővülni fog. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket?!
Az 1. fejezetet minél hamarább hozni akarom, mivel már abban meg lesznek az első találkozások, amik után jönnek majd a bonyodalmak is. Igyekszem majd rendszeresen hozni a fejezeteket, de valószínűleg csúszni fogok, főleg, hogy nyár van, bár utána meg a suli miatt leszek elhavazva...
A lényeg, hogy igyekszem majd haladni a történettel, ami remélem, tetszeni fog nektek. Jó olvasást a Prológushoz!

Hanna

Prológus

-          Anya, nézd mit tanultam! – rohant be a konyhába a négy éves kislány. A fiatal asszony leguggolt gyermekéhez, majd mosolyogva nézte a pörgéseket.

-          Nagyon ügyes vagy kicsim – ölelte magához a rózsaszín dresszben és tütüben lévő lányát. Büszke volt rá, hiszen ő volt a legkisebb az egész iskolában, de a legtehetségesebb is.

-          Elújságoltad már a maminak a nagy hírt? – guggolt le hozzájuk férje, akitől egy csókot is kapott. Kérdőn nézett a kék szemekbe, de tulajdonosa csak mosolygott.

-          Hétvégén én is táncolni fogok a többiekkel – mesélte vidáman a nagy hírt a kicsi lánya. Meglepve nézett rájuk, hiszen alig három hónapja kezdett balettozni. Boldogan ölelte újra magához, mivel tudta, hogy ez volt minden álma és vágya lányának.

-          Gratulálok kincsem! – egy kicsit ugyan tartott a fellépéstől, mivel alig múlt el négy éves az ő kicsi lánya, de ismerve makacsságát, biztos volt benne, hogy meg fog birkózni a nehézségekkel. Szemeit a meghatottság miatt ellepték a könnyek. Nagyon büszke volt a lányára! – Készen van a vacsora. Sipirc, kezet mosni!

-          Már teljesen bezsongott – ölelte át férje, míg ő felpillantott a kék szemekbe, amiket a kislányuk is örökölt.

-          A végén még balerina lesz belőle…

***

-          Hanna – hallom, hogy a nevemen szólítanak, de nem foglalkozom ezzel, csak tovább táncolok.

Távoli zajként érkezik az újabb felszólítás, miközben tovább forgok, lehunyt szemekkel. Teljesen magával ragad a zene, ahogyan mindig. Finom és kecses mozdulatokat teszek, amiket évekig tanultam, melyek már a lényemmé váltak.
Hiába kapcsolják ki a lejátszót, a lábaim tovább mozognak. Rengetegszer táncoltam már végig ezt a darabot, így álmomból felébresztve is elő tudnám adni. Sose fogom elfelejteni, hiába hagytam abba a balettozást.

-          Még mindig nem értem, hogy miért hagytad abba?! – rázza meg fejét, amire csak elmosolyodom. Hiába ismerjük egymást már két hosszú éve, neki sem mondtam el, hogy miért hagytam abba a balettozást.

-          Miért jöttél Jamie? – törlöm meg arcomat a törölközővel, majd elveszem tőle az ásványvizes palackot. Lassan kortyolok a hűvös italból, miközben várom, hogy elmondja jöttének okát.

-          Két újabb munkád lesz. Egy banda és egy új előadó…

-          Név szerint? – vágok szavába, amire elvigyorodik. Mióta haza értem az Államokból egymás után érkeznek a felkérések, néha már az egyik teremből a másikba kell rohannom a próbák miatt.

-          A One Directionről és Conor Maynardról van szó…