Részlet a 6. fejezetből

Nos, ahogyan ígértem tegnap, itt is van a részlet a 6. fejezetből! Egy kisebb részlet a múltból, ami valamit talán megmagyaráz, talán nem. Ezt majd ti eldöntitek.
Még a mai nap is lehet szavazni, így szeretnélek megkérni benneteket, hogy szavazattok a blogomra [katt]. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik eddig szavaztak a blogomra :)
A teljes fejezet nem tudom, hogy mikor lesz fent... igyekszem vele és már a felénél tartok, de nem szeretném semmiképp sem összecsapni. Hétvégén mindenképp fent lesz. Addig is...
Jó olvasást!

Hanna

Részlet a 6. fejezetből

Ajánlott zene: [katt]

-          Tudom, hogy nagyon mérges vagy kicsim, de kérlek, engedj be! – sejthettem volna, hogy hiába mondtam anyának, hogy ne engedje be, ő akkor is megteszi. Bezzeg, ha apának mondom, ő tuti kitalált volna valamit, amiért nem tudunk beszélni! – Hanna, légy szíves, nyisd ki az ajtót! – nem akarom kinyitni! Nem akarom újra hallani, hogy itt fog hagyni… el fog hagyni! Elég volt egyszer is szembesülni ezzel a ténnyel… végül csak az ajtóhoz sétálok és elfordítom a kulcsot. Óvatosan nyit be és szeretnék neki hátat fordítani, de képtelen vagyok ezt megtenni. – Szia.

-          Hallgatlak! – nem akarom, hogy elmenjen, de el fog, bármit teszek vagy mondok. Így pedig minél előbb túl akarok esni ezen a beszélgetésen, és megpróbálni a lehetetlent… elfelejteni az elmúlt éveket és azt, hogy iszonyatosan szeretem.

-          Gyere, mutatni akarok valamit – meg sem várja, hogy mondjak valamit, csak megfogja a kezem, majd elkezd lefelé húzni. Anya csak mosolyogva figyel minket, miközben felém tartja a táskám, amit el is veszek tőle.

Szerencsére azt megvárja, míg felveszem a kabátom és a csizmám, de utána ismét a kezem után kap, majd kihúz a hideg levegőre. Szeretném tudni, hogy hová megyünk, mégsem szólalok meg. Nem kellene, de haragszom rá. Hetek óta tudta, hogy el kell majd mennie, de ezt csak most közölte velem. Valószínűleg ugyanígy reagáltam volna korábban, mégis jobban esett volna, ha már akkor elmondja, mikor megtudta az egészet.
Szorosan fogja az ujjaimat, miközben magabiztosan halad az utcán. Ő is tisztában van azzal, hogy akármit akar most mutatni, ugyanúgy haragudni fogok rá. Nem helyes, de ismer, hogy milyen vagyok.
Meglepve ismerem fel a környéket, ahol járunk… valamiért nem számítottam arra, hogy hozzá jövünk. Az elmúlt egy évben szinte nem volt olyan nap, amikor ne lettem volna a lakásán, azt meg nem hiszem, hogy tegnap óta történt volna valami változás.
Szótlanul sétálunk felfelé a lépcsőházban, de így is tudom, hogy izgul. Hülyén hangzik ez, főleg, hogy egy lassan huszonegy éves férfiről gondolom ezt, de érzem, hogy igazam van.
Kinyitja a bejárati ajtót, majd maga elé enged, ahogyan mindig szokta. Sóhajtva bújok ki a kabátomból és veszem le a csizmám.
Egyenesen a nappaliba megyek, és az ablak előtt állok meg, nem is foglalkozva vele. Érzem, hogy engem figyel és arra vár, hogy felé forduljak, de én csak kifelé bámulok. Újra hullani kezd a hó, miközben várom, hogy megszólaljon és elmondja, amit szeretne. Ehelyett csak a zongora billentyűinek a dallamát hallom meg, amire már végképp nem számítottam.
Imádom, amikor zongorázik és énekel. Lehunyva szemeim, tovább hallgatom az ismeretlen dallamot, majd a szintén ismeretlen sorokat.

Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.

I want you to notice
you’re always in my heart.
You make me glad if you
stay here tonight

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.

Your eyes so you crying
it’s been so long now.
Now I just want you to
stay here tonight

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

-          Mikor írtad? – töröm meg a csendet, miközben mögém sétál. Pillanatok múlva már érzem is, hogy átölel, amire csak megborzongok. Nagyon hiányozni fog!

-          Azután, hogy megkaptam a lemez szerződést. Tudtam, hogy így fogsz reagálni – ha maga a dal nem lett volna elég ahhoz, hogy elérzékenyüljek a tudtad, hogy nekem írta, mindenképp eléri ezt a hatást.

-          Nem akarom, hogy elmenj! – fordulok meg, majd temetem arcom mellkasába. Egészen idáig tudtam visszatartani a könnyeim, amik most felsőjét áztatják el. Csak szorosan magához ölel, amitől biztonságban érzem magam, miközben halkan mormol a fülembe.

-          Bármi történjen, én mindig szeretni foglak Hanna…