Chapter 5.

Készen is vagyok az 5. fejezettel! Megint várni kellett a fejezetre, és a következőre is kell majd, mivel még a következő héten is angolozni fogok, így nagyon kevés szabadidőm van, főleg, hogy az olimpiát is nézem. A 6. fejezet várhatóan a következő hétvégén fog érkezni, de mivel nagy rá az esély, hogy még most neki kezdek, akár korábban is. De majd meglátjuk mi lesz belőle.
Itt is szeretnélek megkérni benneteket, hogy szavazatok rám ezen a versenyen [katt]! Azoknak, akik eddig klikkeltek rám, nagyon szépen köszönöm! Nagyon hálás vagyok érte!
A fejezetről. Végre Louis szemszögéből is olvashattok! A dal, ami a fejezetben szerepel nagy jelentősége lesz még a későbbiekben. Hamarosan pedig pár "titokra" fény fog derülni, ami bonyolítani fogja a cselekményt, de ezt majd olvasni fogjátok.
Nem rég nyitottam ki a blogot és máris 18 rendszeres olvasóm van, aminek nagyon örülök! Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen "sikeres" lesz a történet. A pipákat és a véleményeket is nagyon szépen köszönöm! Most pedig...
Jó olvasást!

Hanna

5. fejezet

Ajánlott zene: [katt]

Louis szemszöge

Nem néztem ki belőle, hogy tud zongorázni, ezzel pedig a többiek is így vannak. Lehunyt szemekkel kezd el játszani, és a belőle áradó nyugalom rám is átragad. Most nem az az idegesítő csaj, aki bunkón viselkedik. Csak egy lány, aki gyönyörűen zongorázik.
Most Liam az, aki előveszi a telefonját és videózni kezd. Ő lett volna az utolsó, aki ezt megteszi, főleg, hogy valószínűleg ő sem fogja megúszni a dolgot, ahogyan Harry sem. De azt még mindig nem értem, hogy velem mi baja van, mivel nem csináltam semmit, csak leöntöttem.

Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.

I want you to notice
you’re always in my heart.
You make me glad if you
stay here tonight

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

Mind az öten döbbenten bámuljuk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű hangja van! Nem is tudok a szövegre figyelni, csak a hangjára, ami minden érzelmet átad, ahogyan a vonásai is.

Your secrets give me that
feeling you’re so far
For me, but I hope you
stay here tonight.

Your eyes so you crying
it’s been so long now.
Now I just want you to
stay here tonight

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

Stay here tonight, broken
I will pray to you, fallen
I will wait for you.
Get back to you
As I always do, sorry
But my say’s all truth.

Sose hallottam még ezt a dalt, de neki biztos sokat jelent, mivel nem egy könnycsepp végig folyik az arcán. Valószínűleg egy régi kapcsolatára emlékezteti, és ezért reagál rá, de azt el kell ismernem, hogy nagyon rendben volt az egész. Talán még neki is elmondanám, ha nem ilyen viszonyban lennénk.
Mind csendben vagyunk, miközben befejezi a zongorázást. Percekig marad ugyanúgy, majd hirtelen áll fel és sétál ki a teremből.
Magamat is meglepve, utána indulok, nem is foglalkozva a többiekkel. Még látom, ahogyan befordul a folyosó végén, így utána sietek.

-          Jól vagy? – kérdezem meg, miközben megállok az ajtóban. Háttal áll nekem így nem látom, hogy mit reagál. Bár szerintem én voltam az utolsó, akire gondolt volna, hogy utána jönnék. – Sajnálom!

-          Inkább menj vissza a többiekhez, engem meg hagyj békén – mondja ellenségesen, hátra sem nézve. Megint ugyanaz a kiállhatatlan csaj, mint aki eddig is volt. Nem is értem miért indultam utána, mikor nem is érdekel, hogy mi van vele. Visszaérve, kérdőn néznek rám a srácok, de csak megvonom a vállam, majd ledőlök a kanapéra. – El kell mennem. Legközelebb gyertek időben, mert nem csak veletek kell foglalkoznom.

-          Mit mondtál neki? – támadnak le azonnal, miközben becsapódik az ajtó.

-          Semmit – állok fel, majd én is indulok el kifelé. Engem aztán nem érdekel, hogy mit csinál vagy mond. Felőlem aztán fel is mondhat! Van más koreográfus is rajta kívül…

***

Hanna szemszöge

-          Azt hittem, már sosem érsz ide – szállok le az asztalról, majd töltök magamnak egy újabb pohárral. Mosolyogva kortyolok az alkoholból, miközben látom, hogy teljesen ledöbbent a jelenlétemtől. Letéve kezemből a poharat, elé sétálok, majd elnyúlva mellette, belököm az ajtót. – Na, mi az? Elvitte a cica a nyelved?!

-          Nem számítottam ilyen kellemes meglepetésre. De hogyan jutottál be?

-          Ismerősök – foglalom el korábbi helyem, majd újra kortyolok a whiskyből. Keresztbe téve lábaim, végig a szemeibe nézek, de enélkül is tudom, hogy nagyon alaposan mér végig újra és újra. – De ha gondolod, el is mehetek?!

-          Nagyon jó helyen vagy itt – jön közelebb, majd a karjain támaszkodik meg, közre fogva engem. Közelebb hajolok hozzá, amire csak elmosolyodik. Elfogyasztva a maradék folyadékot is a kristály pohárból, szándékosan nyalok végig ajkaimon, mire csak egy hatalmasat nyel.

-          Biztos, hogy jó helyen vagyunk? – annyira közel vagyok már hozzá, hogy beszéd közben végig hozzá ér a szám az övéhez. Mielőtt még bármit reagálhatna, nyílik az ajtó, aminek köszönhetően eltávolodom tőle.

-          Conor, téged keresnek – csak lehajtja a fejét és sóhajt egy nagyot. Azt hiszem, nagyon nem örül annak, hogy megzavarták a beszélgetésünket. – Alison az…

-          Maradj itt! – néz mélyen a szemeimbe, majd kelletlenül fordul meg és megy ki az öltözőből. Vagy egy fanatikus rajongó, vagy egy ex barátnő, vagy én tévedek és a barátnője jött hozzá…

Lana biztos elmondta volna, hogy ha lenne barátnője! Főleg, hogy nagyon érdeklődött nála Conor rólam. Szegény semmivel sem jutott előrébb, mivel semmit sem árult el neki a barátnőm.
Remélem, hamar vissza fog jönni, nincs kedvem tovább várni rá! Fél órát csücsültem egyedül itt, pedig az utolsó szám alatt jöttem be az öltözőjébe.
Kíváncsiságomnak köszönhetően, az ajtóhoz sétálok, majd kilesek a folyosóra. Meglepve figyelem, ahogyan teljesen belefeledkezik a szőke csókjába… semmi keresni valóm nincs már itt.
Magamhoz véve a táskám és a kabátom, elindulok kifelé. Se türelmem, se kedvem nincs belekeveredni egy szerelmi drámába, amit az egyik fél talán már lezárt, de a másik még nem. Ráadásul túlzsúfolt most az életem, főleg, hogy kezdenek újra elmászni azok az emlékek, amiket mélyen elástam magamban.
Elővéve a telefonom, taxit hívok. Nincs túl messze a lakásom, de nem hiszem, hogy olyan jó ötlet lenne haza sétálnom magassarkúban és az igen rövid ruhámban. Így is csodálkozom, hogy még nem szedtem össze egy kisebb megfázást! Nagyon nem jönne jól, ha most betegednék le, mivel rohamosan közeledik a verseny időpontja és még mindig nem tökéletes a táncunk.
Végezve a telefonálással, visszadobom a táskámba a mobilom. Mielőtt még visszamennék a tánctérre, belebújok a kabátomba. Most is rengeteg pasi megbámult, pedig kivételesen nem táncoltam. Még most is emlékszem, hogy amikor Vele mentünk el bulizni, az egész éjszakát végig táncoltam… túlságosan jólesett neki, hogy mindenki féltékeny rá, arról nem is beszélve, hogy nagyon szerette nézni, ahogyan táncolok, mivel minden mozdulatom neki szólt, csak neki!
Kilépve a hűvös levegőre, minden gondolatom tovaszáll, aminek nagyon örülök. nem szabad hagynom, hogy előtörjenek az emlékeim, mivel annak nem lesz jó vége.

-          Miért nem vártál meg? – ragadja meg a karom és fordít maga felé.

-          Úgy tűnt, hogy zavarok – húzom ki szorításából kezem, majd nem is törődve vele, hátat fordítok neki és az út felé sétálok. Sejtem, hogy nem fogja ennyiben hagyni, de bármit csinál vagy mond, biztos nem az lesz, amit ő szeretne.

-          Nincs…

-          Nekem semmi magyarázattal nem tartozol! De egy tanácsot fogadj meg tőlem… addig ne akarj kikezdeni senkivel se, amíg nem zárod le a korábbi kapcsolatod – mondom neki, miközben zsebre dugom kezeim a hideg elől. Nem érek vele sokat, mivel a lábaimon csak harisnya van, és ettől még ugyanúgy vacogok. Régen, amint észrevette, hogy remegek, magához ölelt, majd csak megcsókolt… pár másodperc elég volt ahhoz, hogy átmelegedjek, de ugyan úgy haza akartam menni, csak éppen más okból. – Jó éjt, Conor! – puszilom arcon, majd beülök a megálló taxiba. Az arcából ítélve, ő arra számított, hogy meghallgatom és a karjaiba omolva hagyom, hogy felvigyen a lakására… az a szőke biztos benne lenne ebben, de én nem.

Elmondva a címemet, indulunk is, miközben hátra dőlök az ülésben. Nem gondoltam, hogy így fog végződni ez az este, bár az is igaz, hogy biztos nem úgy végződött volna, ahogyan azt Conor szerette volna. Viszont azok után, hogy megint előjött pár emlékem, még ha akartam is volna a dolgot, akkor sem lett volna végül belőle semmi.
Fogalmam sincs, hogy miért másznak elő, hiszen hónapok óta nyugtom volt tőlük. Mióta megkaptam ezt a két munkát, fokozatosan tér vissza minden… nem szeretnék vissza süllyedni oda, ahol két éve voltam. Lana biztos nem hagyná ezt, de tartok tőle, hogy ha így folytatódik minden, ez be fog következni.
Semmi jót nem jelent az, hogy egyre több minden jut Róla eszembe. Főleg, hogy el tudtam énekelni azt a dalt, amit nekem írt…